Valamikor régen volt egy bolt, melynek ajtaja ma is nyitva áll. Egy érdekes szakmával ismerkedhetsz meg, ódon falai a múltra emlékeztetnek. Eljön a perc, amikor egy helyiséget fel kell újítani, de az idő nyomait nem szabad eltakarítani. A falak mesélnek, és a több, mint 100 éves bútorokat is érdemes megnézned! Ebben a boltocskában dolgozik a Kefekötő, akinek már a Nagypapája is e szakma mestereként kereste kenyerét. Milyen jó dolog, hogy ma is létezhet, így az utókor mindent megismerhet. Érdekességként írtam a cikket, melyet szeretettel ajánlok Mindenkinek!
Van egy bolt valahol…
Egykoron a Dob utca 3-ban nyílt egy bolt, amelynek 1921 óta egy család a tulajdonosa. Keféket, ecseteket, partvisokat készítenek fából és természetes szőrből, ami eredhet akár kecskéből. A mesterség neve kefekötő, mely elnevezés visszavezethető azokra az időkre, amikor még egyenesen a vágóhídról érkezett a műhelybe a sok állati eredetű szőr, és aminek tárolása, feldolgozása porral járt. És bizony a torokra letapadt port és a szőrszálakat, le kellett öblíteni. Sok mindent hallani, de van, amit érdemes tapintani. Hiszen az említett üzletben csodás termékek készülnek. A babakeféhez puha szőrre van szükség, ezért ahhoz a kecskeszőrt használják. A kefék, ecsetek, partvisok révén is a fa és természetes szőr kombinációját kínálják. Még a 80-as években is ki kellett főzni a szőrt, ami elég kellemetlen szaggal járt, de ma már készen kapják a mesterek az alapanyagot. Régen volt, amikor először kinyílt e bolt ajtaja. Idővel bekerült az útikönyvekbe, és a helynek gyorsan híre ment. A látogatók már szerte a világból, még a tengerentúlról is érkeznek.
A szakma múltja és jelene
A szakmát ma már képzés formájában nem lehet tanulni. Nagyjából 30 éve történt, mikor megszűnt e mesterség tanítása, de szakvizsgát tenni továbbra is lehetett. Nem nagyon találni már valódi mestereket, pedig ők segíthetnének azoknak, ki arra érdemes. Vásárolhatunk könyvet is, ha szerencsénk van, találunk antikvár példányt, „Kefekötő gyártás ismeret” címmel. De jobb ötletnek tartom, ha a helyszínre ellátogatunk, hiszen egy szakmát akkor lehet megismerni és megszeretni, ha a „szagát” sikerül megérezni. Ez pedig csak munka közben, autentikus környezetben, egy valódi kefekötő segítségével történhet.
Egy család rövid története
A nagypapa a háború ideje alatt elveszítette szeme világát, így született az ötlet, hogy legyen kefekötő. Szorgosan sétált be munkahelyére nap, mint nap. Katalin, a mai Dob utcai kefekötő, már kisgyermek korában szívesen segített nagyapjának a műhelyben, ami már több, mint 100 éve létezik… Minden ugyan úgy van, mint régen, egy hely, ami bolt és műhely egyben. A kefekötő hölgynek idővel férje lett, és ezzel egy újabb kefekötő született. Lányuk Amerikát is megjárta, sokrétű tapasztalatával jól jár a családja.
Egy portéka, amelynek neve „1001 Kefe”
Honnan a név? 1001 féle terméket gyártanak. A tulajdonos azt vallja, hogy mindenre van egy kefe. Nincs lehetetlen, ők minden egyedi igényt, terméket elkészítenek. Többek között zöldségtisztító kefe, sárkefe és fényesítő kefe, valamint körömkefe, üvegmosó kefe is készül.
A hajkefe nem kell, hogy sűrű legyen, míg a partvis igen. Szám szerint lehet tudni, melyikben mennyi lyuk van, egyikben 150, másikban 180, ami a kefe sűrűségét adja. Keményfából készülnek, anyaga többnyire bükk, egyedi megrendelés esetén akár cseresznye vagy dió. A szőr természetes anyag, 100% vaddisznó sörte, a baby kefe kivétel, mert ahhoz finomabb, kecskeszőrre van szükség.
A galéria titka…
A galériára egy falépcső vezet, ahol szintén a keféké a főszerep. De valami egészen más anyagból készül, ami már messziről megcsillan. Drótkefét készítenek rézből. És különös eszközöket mestereknek: órásoknak, ékszerészeknek, masszőröknek. Meg ecsetek is készülnek, szintén disznószőrből. És még valami, amiről még magam sem hallottam… csiszolókorongok az agavé növény szárából, melyet főleg réz csiszolására használnak. Valamint laptopkefe a ma emberének, mert a természetes anyagok ma is kelendőek.
(Kép forrása: 1001 Kefe)
……………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………..
Örülök, hogy egy különleges szakmáról írhattam, és kutatásaim során értékes információkkal gazdagodtam. Szükség van kitartó, szakmailag felkészült mesteremberekre. Smulovicsné Winter Katalin családjában több generáció is részt vesz a munkában, újító ötleteiknek köszönhetően talán a kefekötő szakma sem merül feledésbe.
(Szekér Ágnes)
