Az öngondoskodás nem csupán „énidőről” szól

Mások gondozása ugyanolyan tápláló lehet. Az apró gesztusok, mint a házi készítésű sütemények vagy egy kávé vásárlása egy idegennek, meglepően jutalmazóak lehetnek számodra. Ha úgy érzed, elszigetelődtél, szervezz egy egyszerű összejövetelt, hogy mindenki – beleértve saját magad is – feltöltődhessen.

A wellness ipar gyakran úgy ábrázolja az öngondoskodást, mint egy egyéni tevékenységet: fürdőnapokat, habfürdőket és 40 dolláros gyertyákat. Bár ezek az élmények értékesek lehetnek, mi lenne, ha a kapcsolódás és másokról való gondoskodás ugyanúgy tápláló öngondoskodási forma lehetne? Ebben az időszakban, amikor az öngondoskodás iránt nagy a kereslet, ne felejtsük el, hogy másokról való gondoskodás egy hatékony módja annak, hogy a saját „csészénket” is feltöltsük.

A „magányos” öngondoskodás mítosza

Van, aki nem igazán érti a hagyományos öngondoskodást. A magányos kikapcsolódások helyett a kapcsolódásban talál erőt – legyen szó egy kedves üzenet küldéséről, egyedi csomagolású vegán fagylaltokról a születésnapomon, vagy teljes figyelmének felajánlásáról egy négyszemközti beszélgetésben. Számára az öngondoskodás a közösségről szól.

Mindannyian átéltük már ezt: ebédet vásároltunk egy barátunknak, aki szakításon megy keresztül, levest vittünk friss szülőknek, vagy rákérdeztünk egy kollégánkra, aki nehéz héten van túl, esetleg gondoskodtunk egy beteg partnerről vagy gyerekről. Ha odafigyelünk, rájövünk, hogy ezek az apró tettek nemcsak másoknak segítenek – minket is táplálnak. Olyan ez, mint egy méh, amely beporoz egy virágot: a méh pollent ad a virágnak, cserébe édes nektárt kap. Amikor jelen vagyunk mások számára, az jó érzéssel tölt el minket is.

Ne fosszuk meg másokat sem ettől az örömtől. Az öngondoskodásipart részben az a hiedelem hajtja, hogy „meg kell javítanunk” magunkat, hogy ne terheljünk másokat a tökéletlenségünkkel. Valójában segítséget kérni egy nagylelkű cselekedet – lehetőséget adunk másoknak, hogy jelen legyenek számunkra.

Az év végi valódi öngondoskodás

Az ünnepek alatt csábító a magányos öngondoskodásba menekülni. A munka, vásárlás és vendégfogadás káosza után a csendes idő szinte sürgetően szükségesnek tűnik. Támogatom az egyedüllétet, de ha az öngondoskodást kizárólag a magányhoz kötjük, valami fontosat veszítünk el. Ebben az időszakban a menekülés helyett az öngondoskodást használhatjuk arra, hogy kapcsolódjunk. Az öngondoskodás és a közösségi gondoskodás sokkal szorosabban összefügg, mint gondolnánk.

Négy mód, hogy a közösségi gondoskodás legyen az öngondoskodásod

1. Apró gesztusok: Hagyd a tökéletes ajándékok miatti nyomást. Próbálj ki apró, szívből jövő gesztusokat – vásárolj egy kávét a mögötted lévőnek a sorban, süss extra sütiket, hogy megoszthasd egy barátoddal, vagy írj egy kedves üzenetet valakinek, akit értékelsz. Jó érzés visszahallani a „köszönöm”-öt, de ne feledd, a valódi érték az adásban rejlik.
2. Kapcsolatfelvétel: A befelé fordulás helyett nyúlj ki mások felé. Egy gyors üzenet vagy hangüzenet mindkettőtöket feltölthet. Miközben kapcsolatba lépsz, akár tanácsot vagy segítséget is kérhetsz.
3. Jelentőségteljes beszélgetések: Az ünnepi káosz közepette szakíts időt a mély beszélgetésekre. Tervezz egy telefonos beszélgetést egy távoli baráttal, vagy tölts minőségi időt a közeli családdal. Próbáld ki ezt a kérdést: „Mi volt valami meglepő dolog, amit idén tanultál magadról?”
4. Hozd össze az embereket: Ha elszigeteltnek érzed magad, valószínűleg mások is így éreznek körülötted. Hívd meg a barátaidat egy jógaórára, közös sorozatnézésre vagy egy egyszerű étkezésre. Nem kell, hogy bonyolult legyen – és lehet, hogy mások kapcsolódásának segítése a te öngondoskodásodat is még értékesebbé teszi. Nem tudod, hol kezdd? Nézd meg az amerikai tiszti főorvos praktikus útmutatóját az egyszerű meghívásokhoz és szervezéshez.

Összegzés

Egy heti mindfulness csoportot vezetek, és azokban a napokban, amikor legkevésbé van kedvem vezetni, találom a legnagyobb örömet abban, hogy másoknak teremtem meg ezt a teret. Ez emlékeztet arra, hogy a közösségi gondoskodás ugyanolyan tápláló lehet – ha nem még táplálóbb – mint otthon maradni és gyertyát gyújtani.

Ne aggódj – nem akarom elvenni a magányos idődet. Mindannyiunknak szüksége van a csendes pillanatokra. De ebben az időszakban emlékezzünk arra, hogy az öngondoskodás nem csupán az egyedüllétről szól. A közösségi gondoskodás elfogadásával valami még maradandóbbat érhetünk el. A fürdők és gyertyák idővel elhalványulnak, de a kapcsolatok, amelyeket építünk, azok az ajándékok, amelyek folyamatosan adnak.